Csoporttársnőm hívott fel délelőtt, hogy az indexét odaadná nekem, hogy irattassam alá, mert elutazik. S mivel éppen pont ugyanabba a szupermarketbe járunk, és éppen akkor akartam én is menni, hát találkoztunk. A krumplik és paradicsomok felett adta nekem oda ezt a fekete szörnyűséget.

Kiderült, hogy a Caminot akarja megjárni holnaptól, így elkérte magát a munkahelyéről több hétre ("Nálunk úgy sem tudja senki, hogy ki mennyi szabit adott a másiknak, és egyszerűen 4 hétnél rövidebb idő alatt nem tudom magam kipihenni..."). Compostellából már van repjegye hazafelé, megnézte a vonatot is, hogy lehet a Camino elejére eljutni. "Hogy hol van ez a hely, még nem tudom, ez a következő óráknak lesz a fejleménye..." Mindez a tegnapi nap elhatározása volt. Éjjel pedig megvette Barcelonába a jegyet egy fapadosra. "Többe került így, mintha Indiába mentem volna, de úgy örülök, hogy van most egy biztosítás négyezerért, hogy akár az indulás előtt 3 órával is lemondhatom az utat és átirathatom a jegyet egy másik gépre."

Ezt már a szomszédja is hallotta, aki odacsapódott hozzánk. 35 körüli, igazi elfuserált, elhanyagolt családapa volt, kinyúlt farmernadrágban, ócska pulóverben. Sóvárogva nézett végig a büszke, párducalakú, gazdag lány testén és nézett a szemébe. Csoporttársnőm megértő fölénnyel nyugtázta a fickó méricskélését.

"- És akkor a családodtól veszed el az időt? Négy- öt hét? Nem lesz az egy kicsit sok?"- kérdezte a férfi csoporttársnőmet. 

"- Tudod jól, hogy nincs családom. És igen, tudom, hogy az elköteleződéssel van bajom. A Cosmoban is azt olvastam, hogy az elköteleződést egyféleképpen lehet igazán lemérni: mikor veszed meg a repülőjegyet? Hát, én persze, hogy egy nappal előtte, mindig."

"- Pedig, tudod, hogy az elköteleződés a lényeg, az minden dolog célja és értelme...És mi lesz a kiskutyáddal? Nekem úgy tűnik, hogy neki nincs gondja az elköteleződéssel. Példát vehetnél tőle."

"- Hát neki nincs, tudod, menhelyi szegény, így teljesen érthető, hogy neki nincs gondja az elköteleződéssel. De majd ellesz az anyámékkal."

Aztán a pénztárhoz értünk, s amíg fizetett- a pénztáros kiscsaj figyelő fülei mellett- összefoglaltam neki két mondatban, hogy mi az értelme egy zarándoklatnak.

"- Harminc kérdést írtam fel magammal kapcsolatban. Remélem mindegyikre lesz válasz. Végülis 600 kilométer alatt lesz időm gondolkodni. Még az a szerencsém, hogy másokkal jobban unatkozom, mint magamban, így nem bánom, ha nem kell beszélni. Azt hiszem."