Egy cikk:
Az Alkotmány elismeri minden ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen szabadságát és alapvetô jogait, kiemelt védelemben részesíti a házasságot mint a férfi
és a nô legalapvetôbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot. A szabadság, az alapvetô jogok, a házasság és a család tiszteletben tartása
és védelme az állam elsôrendû kötelessége.” – hangzik a saját magának is ellentmondó, és sokak szerint
kifejezetten a melegházasságot megakadályozó szöveg, amely az új alkotmány koncepciójában szerepel.
Az új magyar alkotmánnyal kapcsolatos, a melegek házasságát kizáró pont a hazai melegszervezetek és különbözô meleg internetes oldalak érdeklôdését is felkeltette,
ám úgy tûnik, most már nemzetközi „melegérdeklôdés” is
tapasztalható a melegházasság tervezett alkotmányi tiltásával kapcsolatban.
Sajnos ezen hír kapcsán foglalkozott hazánkkal nemrég a legnagyobb orosz hírportál, a gay.ru. Alekszander
Lopata „Magyarország az alkotmányban tiltaná a homoszexuális házasságot” címû cikke idézi a külföldi hírügynökségekhez eljuttatott anyagokat. A szerzô leírja,
hogy az új alkotmány nemcsak az emberi élet védelmérôl
rendelkezne, hanem „a házasságot kizárólag heteroszexuális szövetségként” írja le. Lopata hosszasan ír a bejegyzett élettársi kapcsolatról, majd hozzáteszi: ez
önmagában „biztató hír”. „Most már azonban világossá
válik, hogy a magyar melegek és leszbikusok nem számíthatnak többre: a civil partnerkapcsolat számukra „el-
érhetô”, ám a teljes jogú házasságról, amelyben
ugyanolyan szerzett jogokkal rendelkeznek, mint a heteroszexuális párok, még csak nem is álmodhatnak”.
Jelen kitétel máshol is felbukkant a nagyvilág melegsajtójában. Az AfterEllen nevû, neves amerikai leszbikusportál például meglehetôsen gúnyosan reagált az
információkra, némi pontatlanságot is elkövetve: „Ezen a
héten Magyarországon betiltották a homoszexuális házasságot az Alkotmányban. Nos… nos, mi, meleg turisták már nem fogunk elkölteni ebben az országban több
millió dollárt”. (A pontatlanság természetesen az, hogy az
elmúlt héten csak a munkaanyag szivárgott ki, tehát nincs
még szó elfogadott új alkotmányról. Ez azonban nem
sokat változtat a megjegyzés élén.)
A neves francia melegújság, a TETU honlapja is foglalkozik a témával. A francia portál szerzôje ismerteti,
hogy a Magyar LMBT Szövetség már korábban is aggodalmát fejezte ki a tervek miatt (a szövetség korábbi sajtónyilatkozatát a francia hírportál a HULala nevû honlap
fordítása alapján idéz). Az oldal leszögezi, hogy a konzervatív kormány egyértelmû célja az, hogy megakadályozzák a meleg párok házasságának lehetôségét is.
Kérdés: mindennek a figyelemnek milyen hatása
lehet? És azt a kérdést is feltehetjük, hogy mi magunk mit
tehetünk, hogy mindezt megakadályozzuk? Írhatunk beadványokat? Tüntethetünk? Fordulhatunk nemzetközi testületekhez? De vajon milyen eredménnyel…?
SZERZÔ: xy
Olvasói levél:
Kissé egyoldalú a cikk, csak negatív példaként állítja be, mintha Magyarország és a kormányunk középkorban élne, ugyanakkor azon kevés országokhoz tartozunk, ahol már kézzel fogható jogokat biztosítanak a melegeknek. A új Alkotmány tényleg a férfi és nő között ismerné el a házasságot, de ez több európai ország, így az egyik legnyíltabb országé, Németország alkotmánya is így tartalmazza. Amerikai szervezetek, akik tiltakoznak a cikk szerint, azoknak esetleg el kellene küldeni azt az élettársi törvényt, mely Európa és így a világ egyik legliberálisabb - amerikaiak csak álmodni szeretnének egy ilyenről - törvényünk, mely szinte teljesen hasonló jogokat biztosít a melegeknek, mint a házasság nem csak jogilag, hanem a ceremónia szintjén is. Megjegyzem, hogy Németországban van külön a heteró és külön a meleg polgárok részére élettársi törvény, mely egyáltalán nem azonos a házassággal (amit emiatt sokan diszkriminatívnak tartanak és kritizálnak) és a melegek csak pár éve élvezik a heterókhoz hasonló jogi előnyöket, ami nálunk szinte teljesen ugyanaz (kivéve két dolog) ugyanakkor nem véletlen, hogy az új Alkotámnyt más európai országhoz hasonlóan a házasságot csak férfi és nő között, hiszen Európai Unió Európai Jogok Bírósága hozott döntse a következő:Az európai országok nem kötelesek engedélyezni az egyneműek házasságát, egyetlen európai állam sem kötelezhető az azonos neműek házasságkötésének elismerésére, ugyanakkor a strasbourgi bíróság elismerte annak lehetőségét, hogy az egyes országok - saját társadalmi értékrendjüknek megfelelően - eltérő módon definiálják a házasság jogintézményét. http://nol.hu/kulfold/nem_
Tehát először talán Brüsszelnél és a többi európai országnál kellene kopogtatni a fenti példák szerint.
A tavalyi év decemberében felkerült az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, mely változatlan formában tartalmazza az élettársi kapcsolatokról szóló törvényt, melyet a törvénykönyv előkészítő kodifikációs bizottsága is egyetért. Vagyis úgy néz ki, hogy a Fidesz is meghagyja az élettársi törvényeket, bár ebben persze még csak reménykedve bízhatunk.
Válasz levelem:
„Törvény előtti egyenlőség”, „azonos jogok”, „szabadság” vagy vannak, vagy nincsenek. Köztes út nincs. Nem léteznek „hasonló jogok”, meg „mindenben ugyanaz, kivéve kettő jogot” kitételek.
Kimondhatjuk, hogy a Magyar Köztársaságban csak papíron létezik „egyenlőség” sok tekintetben. Nem csak melegként nem házasodhatok, hanem csak „hasonló jogaim vannak”. Büszkék lehettünk hazánkra és az előző szocialista-liberális kormányokra, mikor a regisztrált élettársi kapcsolatot elfogadta az Országgyűlés. Így beléphettünk olyan országok sorába, ahol még nagymúltú demokratikus országok sincsenek. Az akkori döntése a Parlamentnek egy lépés volt előre egy hosszú úton. Magyar módra persze mindig lehet fanyalogni, én azonban nem vagyok hajlandó.
Azért, mert az Európai Unió Európai Jogok Bírósága egy diplomatikus és megengedő véleményt fogalmazott meg az azonos neműek házassága tekintetében, nekünk még nem kell rászólnunk magunkra, hogy túl nagyot álmodtunk. Sokkal inkább büszkék lehetünk arra, hogy egy olyan jó úton járunk, ahol még nem sokan követnek minket.
Sőt- Péterrel és a többi nemzetközi megszólalóval együtt- aggódom is. (Persze, ha tavaly tavasszal a két fordulóban minden LMBT-ember vagy LMBT-szimpatizáns felfogja, hogy részünkről mi a tét és elmegy szavazni egy minket támogató pártra, akkor most nem itt lennénk.)
Igen, van mit veszítenünk és a helyzetünk egyáltalán nem rózsás. Utalsz egy tavaly decemberi hírre, hogy az új PTK-t (polgári törvénykönyv) előkészítő kodifikációs bizottsága nem akarja bántani az élettársi kapcsolatokról szóló törvényt, bár hozzáteszed: „ebben persze még csak reménykedve bízhatunk”. Én azonban nem vagyok ennyire bizakodó.
Igaza van Hanzli Péternek, aki cikke végén felteszi a kérdést, hogy mit csináljunk: írjunk beadványokat, tüntessünk vagy tiltakozzunk? Vajon milyen eredménye lenne? Jól gondolja, semmilyen.
Ezekre mind nagy ívben tenne kormányunk, ahogy a Nemzeti Bank elnöke elleni támadások, a sajtószabadság ellen bevezetett Médiatörvény vagy, ahogy a határon túli magyarok szavazati jogával kapcsolatos európai szakmai vélemények is leperegtek róluk. Pökhendien odavetnének pár mondatot, ahogy szokták, leöntve a már megszokott kurucos provincializmussal.
Nem is beszélve Lakner Zoltán érvéről, amelyet a januári számban mondott el kérdésemre: ha az alkotmány rögzíti a csak a férfi és nő közti házasságot, akkor nem csak bebetonoznak egy igazságtalanságot, hanem az alkotmány ezen passzusának jogértelmezése és az ebből fakadó következmények már csak a jogalkotók jóindulatán múlnak. Erre pedig ne számítsunk…
Így vagy úgy, de meg kell tanulnunk, hogy senki sem tud megvédeni minket, ha mi nem védjük meg magunkat civil szervezeteinken keresztül. Ugyanis ők értünk vannak. Ha segítünk nekik.
