Régen volt már, hogy egy dal ennyire eltaláljon és ennyire felkavarjon...
Katona Klári Rám találtál c. dalát www.youtube.com/watch ma délelőtt kaptam...Egész nap ez szólt nálam.
Bárki is írta ezt a számot, nagyon szerelmes lehetett...
Sikerült elkapnia azt a pillanatot, ami az egyik legszebb a szerelemben: hogy akkor olyan könnyű elengedni a múltat...Megszűnik minden komorsága, minden átka, minden ereje, minden, ami olyan fenyegető volt benne, minden sötétsége...és csak a jelen szépsége marad meg. Hogy most minden jó.
Hogy rám találtál. Hogy rád találtam. Hogy fáradtak még a tagjaim, mert olyan hosszú volt az út hozzád, hogy sajog a lelkem, mert olyan sokáig voltam megfagyva itt belül, de most itt vagy, és én itt vagyok, és minden jó lesz...
Azon mosolygok, hogy ott érintetted meg a lelkem, ahol eddig még soha senki...És milyen jó ez nekem. Van valaki a világon, aki ért, aki megért, aki együtt akar lüktetni velem...
Milyen jó volt ráhagyatkozni a reményre, a valóság, az élet tökéletesen lehetetlen eshetőségére...Hogy ebből a 6 milliárd emberből és 10 millió magyarból pont akkor és ott velem találkoztál...és megdobbantak a szíveink...
Legyőztük a távolságot. Mint üveggolyót megkaptuk.
Legyőztük a félelmeinket.Óriások lettünk.
Legyőztük a reménytelenségeinket, kiábrándultságainkat. Lehúnytuk szemeinket.
Legyőztük jól kiépített falaink és határaink langymeleg kényelmét. Aludtunk együtt reggelig.
"Túl az Óperencián..."- kezdődik a dal.
S mintha az egész csak egy vágyott álom lenne. És részemről az is.
Egy hely, ahova el szeretnék jutni, de semmit nem tudok róla. Talán nem is létezik. Talán mégis van valahol.
Olyan ez mint Kolumbusz Amerikája.
Vagy, mint az agyunk. Tudjuk, hogy van, de sosem láttuk.
Vagy, mint mikor kinyújtott kézfejünket valaki cirógatni kezdi, s mi behunyt szemekkel csak érezzük, hogy mi történik, de nem látjuk.
Egy gondoltat, egy vágy, egy érzés. Ennyim van csak. Ezt kell beosztanom. Minden nap. Elégnek kell lennie...
