Egészen meg vagyok magammal elégedve.

Legutolsó posztom óta sok minden történt velem, és kicsit jobban is érzem magam, főnökeimmel is jobb a viszony...

És azt kell, hogy mondjam, sikerült is változtatnom az életemen.

Sajnos, még mindig nem sikerült időben lefeküdnöm.

Teljesen átállt a szervezetem a hajnali munkára. Hiába feküldtem le fél1-kor vagy legkésőbb 2-kor, már hajnali 5 órakor a falat néztem, nézegelődtem, gondolkodtam és nem tudtam visszaaludni. Aztán 6 felé újra elaludtam és vagy 11 órakor keltem fel. Ez elkeserítő. Tibor és Agnusdei is azt mondta, hogy legyek türelemmel...

A többi téren viszont alapvető változásokról számolhatok be. Az internetezést és a végtelen beszélgetéseket sikerült mintegy 80%-kal csökkentenem. Alig játszom, csak a legfontosabbak. 

Érzelmileg is fókuszáltabb lettem. Bár Dániel a leggyávább módon lelépett (vagyis egy szó nélkül), mégsem fogtam bele újabb ismerkedésbe. Aztán csak belépett egy srác az életembe, elég reménykeltően...érdekes módon el tudom fogadni, és türelmes is tudok hozzá lenni.

Szakmailag is rendbe jöttem. Bár a könyvem áll, az utóbbi napokban, hetekben mintegy 11 cikket írtam, ebből négy teológiai témájú, és szerintem nagyon jól sikerültek. A könyvem pedig holnap fogom befejezni. És elindítani.

A konditeremre sajnos még nem volt pénzem, de hamarosan lesz, remélem jövő héten sikerül elmennem.

Költéseimet sikerült a minimumra szorítani. Kiettem a hűtőm, magamnak főztem, és nem omlott össze a világ. Minden költésemet sikerült a minimumra szorítani. A szigetelést sikerült megcsináltatnom, sokat spórolok vele.

Új munkám is lett, és elkezdtem egy következő helynek a becserkészését.

Tehát, mi a tanulság mindebből?

Az önbizalom egydzerűen az a nyugodt, magabiztos érzés, ami az orra bukás előtt eltölti az embert...:)))