Kedves Prof. Bruckner,

az utóbbi napok nagyon hajszoltra sikeredtek. Csak mentek a napok, az órák, a percek, és valahogy magamra sem tudtam figyelni.

Csak az jött vissza magamank magamról, hogy kövér vagyok. Borzasztóan, visszafordíthatatlanul kövér vagyok. Agnusdei is megerősítette, hogy valószínüleg ezért nem jössz el...Azért nem találkoztunk még, mert még mindig kövér vagyok.

Ígérem elkezdem. Holnap. Mert azt hiszem, nincs sok időm már.

Felszálltam ma a villamosra, és megláttam egy meleg srácot, aki a párjával arról beszélt meleg körben, hogy szeretnének gyereket. És babakocsival volt. Benne pedig a gyerek. Csodálatos baba volt.

Nem vett észre. Odaült mellém, de nem vett észre, végig a gyereket nézte...Kurvára büszke volt rá. Néha kinézett az ablakon bele a semmibe...és boldognak tűnt.

És én is boldog voltam. Pedig nem voltál velem.