Talamusznak nem csak azt köszönhetem, hogy eldöntöttem, soha többet nem megyek egyedül sehova nyaralni, utazni, kirándulni, hanem azt is, hogy rádöbbentett: valójában borzasztóan sebezhető és magányos vagyok.

Nem tudom mi volt a receptje, hogy ennyire sikerült megforgatnia, de nagyon jól csinálta. Pedig annyira biztos voltam magamban, hogy én aztán túl vagyok már mindenen, engem már nem lehet csak úgy...és tessék.

Advent Bécsben, hétvége Skóciában, nyár Kanárin, városnézés Svájcban, vártúrák a Felvidéken mellé most a wellness Miskolctapolcán című csodás és romantikus szerelmi ígéretet is odatehetem, ami soha sem fog megvalósulni.

És megint csak oda jutok, ahova már egyszer eljutottam nagymamám halálakor (Örökségem nagymamámtól c. poszt), hogy nem akart változni. Hogy az elején miért tudott ilyen lelkes lenni, és miért nem tud most, fogalmam sincs.

Úgy játszott teljesen felelőtlenül a szavakkal, ahogy a napokban a 17-21 éves fiúkák, akik valami miatt megrohamoztak. Természetesen hamar kiderülgt teljes éretlenségük, megbízhatatlanságuk, így az összes libidóm is hamvába hullt vissza.

Teljesen úgy viselkedtek, ahogy én 10-15 évvel ezelőtt.

Ugyanavval az éretlenséggel, felkészületlenséggel próbálták megemészteni amivel még mi, felnőttek sem tudunk mit csinálni: megszelidíteni a meleg sorsot.

"Csaoo

Jó társaság volt nagyon. Csak 1 embert ismertem ugye, a többit ott. Heterok, bik voltak. 1 csajjal majdnem össze is jöttem,, :o)
Kivi leszek elkéri-e a számom a közös ismerőstől! :P

Ma meg punyi, fájlalom a hasam.. de most picit jobb. Egy barátom jön majd át, hoz levest az édi! Már várom nagyon, mert klasszul főz. Te tudol? :)

Csaooo

A." 

Ezt az üzenetet kaptam egyiküktől, és azt hiszem ebben tökéletesen benne van minden. Megbeszéltük, hogy "haverkodunk", de leginkább fiatal önmagammal haverkodom. Felelőtlenül szavakat formálni, kiüresíteni jelentőségüket, és lazán dobálózni velük, ez a recept. És ha őszinték vagyunk önmagukkal, akkor tudjuk: pontosan ilyenek vagyunk mi is.

Azt hiszem évekig rossz kérdést tettünk fel a melegséggel kapcsolatban.

Nem az a kérdés, hogy mit szeretek az ágyban csinálni. Ez különösebb nagy szellemi teljesítmény nélkül is lehet tudni. Kuki vagy punci ennyi az egész.

A lényeg valójában csak most kezdődik. Hogy mit csinálunk akkor, hogy ha kiderül, hogy fiú létünkre a kukik után bandukolunk, vagy lány létünkre a puncik után. Mert még azon túl tudunk lenni némi öntudattal, hogy ugyanolyan férfiak és nők maradtunk, csak hát mások a szexuális szokásaink.

Az igazi kérdés, hogy fel merjük-e vállalni azt a sorsot, amit ez a jellegzetesség kínál nekünk. Mert a szexuális irányultság egyben sorskérdés is.

És egyáltalán nem könnyű sorskérdés. A maga hazugságaival, küzdelmeivel. Avval, hogy nap, mint nap meg kell küzdened avval, hogy bizonyos dolgokat te nem tehetsz meg. Ma is ültem a villamoson, mellettem egy fiú és egy lány csókolózott. Hogy én is megtehessem ugyanezt, el kell utaznom százkilométerekre nyugatra vagy várni itthon, hogy hátha egyszer bizonyos hetero férfiak nem érzik magukat fenyegetve attól, hogy a saját nememhez vonzódom. Mert nekem maximum egy pillantás jut csak, egy kacsintás a páromnak (ha lenne, persze).

Ma megismerkedtem egy sráccal, aki egy vidéki diszkóban dolgozik. Senki sem tudja róla, hogy meleg. Vagyis biszex, de ez most mindegy.

Kérdezem tőle, hogy a cigányokat beengeditek a diszkóba? A válasz, hogy nem. Nélkülük is megél a diszkó. És mit mondtok, ha be akar menni? Hogy zártkörű rendezvény van. Mikor rátapintok, hogy ez törvényellenes, azt válaszolja, hogy ez nem diszkrimináció.

Vagy az egyik 17 éves meleg srác. Ő utálja a "cigókat". Kérdezem miért. Mert ők egy ócska népség, és mindig fél tőlük. És különben is mindegyik lop. Mikor rátapintok, hogy talán ez nincs mindegyikkel így, akkor azt feleli, hogy ő nem rasszista. Mikor elmondom neki, hogy mi a rasszizmus, akkor megvonja a vállát, és azt mondja, hogy ok, akkor ő rasszista. De ugye kúrunk majd a zuhany alatt...

Valahol elszomorít ez az egész. Nem csak az érzéketlenség, hanem, hogy egyáltalán ügy lehet a szexualitásom.

Felvállalni a meleg sorsot nem könnyű, ahogy a saját sorsunkat felvállalni sem az. Cserében viszont azt, kapjuk, ami talán a legfontosabb: az önfeledt boldogságot és szabadságot.