Saul akartam lenni. Eljátszani, átélni a damaszkuszi úti jelenetet.

Jeruzsálemből Damaszkuszba gyalog indultam el egy ugyanolyan tehetséges, bár kevésbé megbízható és lelkes farizeussal, mint én. Velem jött még egy tanítványom is, sőt egy zsidó ifjú is, aki csak most érdeklődik a Tóra iránt.

Eltökélt voltam és tudtam, hogy igazam van. Ezeket a keresztényeket ki kell írtani, meg kell szüntetni ezt a tébolyt. Rémisztő volt látni, ahogy emberek sorban bolondultak meg ettől a Jézus nevű csaló emlékétől. Elképesztő, ahogy teljesen a hatása alá kerültek egy olyan embernek, aki a Törvény ellen beszélt, aki magát királynak kiálltotta ki.

Különösen rémisztő volt látni azt az István nevű őrültet, aki teljesen megtébolyodott. Hallottam az apjáról, olyan normális kereskedő volt, jó család, még ha nem is zsidók. És erre itt van ez az István, a legnagyobb fiúk, aki teljesen megőrült ettől a Jézustól. Az apjára való tekintettel nem akartam belőle nagyobb bajt, de aztán már nem lehetett mit csinálni: elképesztő dolgokat mondott nekem... Nem volt mit tenni...Meg kellett kövezni. Néha azért eszembe jut a pillantása, a nézése...Valahogy mégis erő volt benne...De nem, nem, ennek így kellett lennie!

A tanítványaimmal beszélgettem, hogy hogyan épüljenek be a damaszkuszi keresztények közé, mikor egy vakító fényességet láttam...Térdre kellett kényszerülnöm...Elvakított a fény... Majd egy hangot hallottam:

"-Saul, Saul, miért üldözöl engem?"

"-Ki vagy, Uram?"- kérdeztem.

"-Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Kelj fel, menj el a városba, és majd ott megmondják neked, hogy mit kell tenned..."

Nem értek semmit. Csak annyit érzek, hogy gyenge vagyok. Erőtlen vagyok. Minden, ami vagyok és amiben hittem, összeomlik. Alig tudok mozogni...Szégyellem magam.

Odajönnek a tanítványaim, a farizeustársam. Kérdezgetnek, hogy mi van velem. Ők csak hallottak valamit, de senkit sem láttak. Kérdezgetnek, de én nem látok semmit. Megvakultam. Minden összezavarodott.

Kérdezik ki volt ez a hang. Én nem tudok mit mondani, csak az igazat. Tudom, hogy csalódnak bennem, tudom, hogy minden összeomlik, tudom, hogy elfordulnak tőlem, tudom, hogy soha többet nem csodálnak, de nem tudok mit tenni.

Bebizonyosodott minden. Ezt már nem lehet takargatni, elhazudni. Én Saul, találkoztam a názáreti Jézussal...

Valami új kezdődik. Valami autentikus. Valami olyan, aminek én is részese lehetek. Valami, ami teljesen én vagyok. De hogy mi lesz ez, még nem tudom.

Félek az ismeretlentől. Két világ közé kerültem. Az egyik már nem fogad be, a másik még nem fogad be... Nem tudom mi lesz velem...