Egy ismerősömmel, Gabival beszélgettünk valahol a múltkor, amikor egyszer csak elment mellettünk egy magas, izmos fekete férfi. Gabinak megakadt rajta a szeme, és azonnal ejtve a beszélgetés fonalát, közbeszúrta: "na azt azért néha egy kicsit sajnálom, hogy feka pasival nem jöttem össze". A múlt idő oka természetesen az, hogy Gabi öt éve kapcsolatban él, és minden jel arra mutat, hogy soha életében nem lesz többet szingli. Amit persze egy pillanatig sem sajnál, sőt. De azért mégis lehet egy-két dolog, ami hiányozni tud a boldogító igen nyilvános, hivatalos vagy teljesen privát kimondása után.

1. A fenti elejtett megjegyzésre visszaemlékezve egy baráti párral négyesben a vacsoraasztalnál nemrég arról beszélgettünk, mi az, amiről sajnáljuk, hogy kimarad, amióta nem egyedül élünk. Persze először mindenki szexszel kapcsolatos poénokkal jött, aminek a végén abban maradtunk, hogy a kalandok, a flörtölés, azért az néha tud hiányozni. Amikor az ember meglát valakit és kellemes izgalommal arra gondol, hogy ebből akár még lehet is valami. Aztán persze általában nem lesz, de ettől még jó érzés tudni, hogy az elvi lehetőség azért fennállt.

2. Ezek után egyikünk hozzátette, hogy azelőtt sokkal több ideje volt mindenre. Legalábbis így visszatekintve úgy tűnik. Szingliként többet olvasott, többet sportolt, több filmet nézett, több emberrel ismerkedett meg. Pedig még nincsenek is a képben azok, akik a fő időrablók lesznek feltehetőleg: a gyerekek. Aki facér, az ráér. Egy kapcsolatban az élet hétköznapi dolgai mintha sokkal időigényesebbnek lennének.

3. Más az abszolút szervezetlenséget, az egyedülállók spontaneitását sírja vissza. Ha egy szingli felébred vasárnap reggel és hirtelen úgy érzi, hogy aznap meg akarja mászni a Rám-szakadékot, akkor ezt teszi. Ha arra támad kedve, hogy együltő helyében végignézze a komplett Gyűrűk ura trilógiát, akkor viszont azt. A világon a legszebb dolog úgy ébredni reggel, hogy az ember mellett ott a szerelme az ágyban. Kevésbé szép azonban a helyzet, ha az illetőnek már megígértünk aznapra valami olyasmit, amitől idő közben teljesen elment a kedvünk. Aki egyedül van, az sokkal rugalmasabban tudja változtatni a terveit.

4. Nekem személy szerint a régi életritmusom hiányzik a legjobban. Mindig is éjszaka voltam aktívabb, erre természetesen a sors egy pacsirta-típust rendelt mellém. Ilyen esetben többnyire a hozzám hasonló baglyok igazodnak a koránfekvő-koránkelőkhöz, mert mégiscsak az a normális, hogy az ember éjjel alszik és nappal dolgozik. Tehát ha mindketten egyszerre akarunk ébren lenni - amire azért mindkettőnkben megvan még az igény ennyi év után is -, akkor ágybaparancsolom magam kora este (éjfél) és megpróbálok hajnalok hajnalán (nyolc) felkelni.

5. Lehet, hogy ez csak nosztalgia, de hiányozni tud az érzelmeknek az a kamaszos intenzitása is. Amíg az ember szingli, sokkal erősebb érzelmeket vált ki belőle minden. Pozitív és negatív irányban is. Minden sokkal nagyobbat üt, minden mintha mikroszkópon keresztül látszódna. Aki facér, az a legapróbb elutasító gesztust is a világ legnagyobb tragédiájaként tudja megélni, miközben a megfelelő személytől a megfelelő időben egy kétsoros SMS is akkora flash tud lenni, mint semmi más azóta sem. Borzasztóan igénybe veszi néha az embert ez az érzelmi hullámvasút, de később tud hiányozni. Egy tartós kapcsolatban csillapodnak ezek a szélsőségesen intenzív érzelmek és a helyét jó esetben egy teljesen másfajta, megbízhatóbb szeretet veszi át. Ami nem csapong, nem utaztat, viszont lehet építeni rá.

(velvet)