Niels és a vadlibák

 2009.11.21. 22:08

 Amikor első este elküldött, tudtam, hogy még nincs veszve semmi. Ne haragudjak, a csókok nem jelentenek semmit, meg az ölelések, és semelyik pillantása sem volt az, mint aminek én gondoltam...

Az első pillanattól kezdve vágytam rá. Érezni akartam egy norvég ölelését.

Aztán a következő éjjel, ott voltunk meztelenen, szexeltünk, de távol volt. Messze mindentől és mindenkitől.

Tőlem. És ez volt a legfájdalmasabb. Vele akartam aludni, de nem akarta. Azt mondta minden jó volt, élvezte, de túl részeg, fáradt és a poppers sem segített neki...és tudja, hogy ezt nem kellene. Várja otthon a barátja.

A Soho közepén próbáltunk valami intimitást belecsempészni a búcsúzásba, de mindenki minket nézett elég jelentőségteljesen, így mindez elmaradt.

Niels lelkész úr, gyűlölt pasi-gyűjteményem része lett. Egy újabb halva született vágy.

A bejegyzés trackback címe:

https://oceandrive.blog.hu/api/trackback/id/tr311542646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása