Mióta szerelmes lettem, azóta valahogy beindultak a dolgok. Még hozzá felfelé.
Új távlatok nyíltak meg előttem, új feladatok, új kihívások, s talán anyagilag is rendeződik az életem.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy az ég milyen csodálatos szerelemmel ajándékozott meg, hogy megtanultam követelések nélkül türelemmel szeretni, szavaimmal gondoskodni róla, soraimmal átölelni és betakarni...és tudatni vele, hogy bár messze vagyok tőle, mégis nagyon közel van...és még mindig egy lelkész ágyában keresgél valamit:) Közben Bröfinek hív, amit imádok, malacról küld képet, megjegyzi, hogy sikeresen összehasonlított és mindenben én találtattam jónak...Kedvesen évődünk, nem sietünk el semmit, aztán vagy lesz valami, vagy nem.
Közben betegen végig AgnusDei barátom mellett voltam, és nyugtatgattam, hogy HIV negatív lesz tesztjének eredménye, ami be is jött.
Kaptam még egy munkaajánlatot, tele pénzzel. Ha összejönne, jó gazdag lennék:)
Elmentem tanítani, a srácok bámulatosak voltak, rengeteget fejlődtek. Ha így folytatják nem lesz ott baj.
És akkor mindig történik valami.
Nagymamám hívta anyámat suttogva, hogy gyermekkori barátnőm nagymamája, akit vagy 10 éve nem láttam azt terjeszti rólam, hogy azért nem vettem el az unokáját és azért nem kapok állást az egyházamban, mert meleg vagyok.
Persze nagymamám szóhoz sem jutott, anyám pedig tudomást sem akart venni a dologról. Ilyenkor mindig szégyenérzet fut át rajtam. Hogy a rejtegetett titok kiderült.
Hogy bár szuper ember vagyok, de akkor is csak van egy gyenge pontom: az, hogy meleg vagyok. És mintha szégyellenem kellene magamat. A kisszerű emberek, az unatkozó nyugdíjasok örömtáncot lejthetnek: lám-lám csak megtalálták a büszke nagymama unokájának a gyenge pontját, lám-lám nem minden arany, ami fénylik. Még sem olyan tökéletes a Nagytiszteletű Úr...
Hát nem. És sosem akartam tökéletes lenni. És nem is jött össze.
Csak az irigység, a pletyka mindig zavar. Mert idegen tőlem.
Mamámat pedig majd megvigasztalom. Valahogy.
Az igazság rólam pedig várat magára otthon...
