Holnap lesz a születésnapom.

A gyertyákat már elfújtam pár napja otthon, és kívántam is, bár nem hiszek az ilyesmiben. De hát sosem lehet tudni...Azt kívántam, hogy legyen végre egy normális párkapcsolatom, egy normális pasival. Ennek eddig híre-hamva sincs, de még messze van a 2010-es szülinapom...Addig még bármi is lehet.

Velem mindig 13-án vagy akörül történnek az igazán nagy dolgok. 13-a volt, mikor életemben először csókolóztam, mikor először önkielégítettem, mikor kirúgtak két állásomból is..és még annyi minden más...

Az idei 13-a sem hazudtolta meg magát.

Kiderült, hogy akinek odaadtam a lakásom mialatt én külföldön váltottam meg a világot, nem fizetett egyetlen peták rezsit sem. Így mintegy 190 ezer forint adósságot csinált nekem. Ő pedig 3 hete bújdokol, nem fizet, hazudozik.

Mikor felhívtam a közös barátunkat, akkor ő úgy beszélt róla, mintha nem is az az ember lenne, akit én megismertem. Többször és másokkal már eljátszotta ugyanezt.

Én pedig belesétáltam a csapdájába. Így hát következő életévem fantasztikusan kezdődik: minusz 190 ezerrel. Délelőtt még Cinivel azon ábrándoztam, hogyan fogom átalakítani a lakásom, most pedig, így este Dorina és Gábor próbált lelket önteni belém: legyek tökös legény, nincs vége a világnak, majd megoldjuk.

Tibor is feljött, együtt vártuk a jómadarat, de hiába. Ő mesélt Csernusról, és a Férfi c. könyvéről. A férfi az, aki vállalja tette következményeit.

Én se szerződést, se kauciót nem kértem tőle, legyen minden bizalmi alapon, mondtam neki, ő pedig helyeslően bólogatott.

Elbasztam. Rosszul döntöttem.

Lehetek tökös legény, és kénytelen vállalnom kell tettem következményeit, ha nem akarok barlangban, villany, internet és minden nélkül élni...Bár kiváncsi lennék egy ilyen életre egy picit. Hajnalban kelni, 8kor lefeküdni, a sarki Mekdumálszban wi-fin internetezni, gyertya mellett olvasni, vajas kenyeret enni. Fogalmam sincs, hogy meddig bírnám,pedig baromi romantikusan hangzik, nekem legalábbis...De fel kell ébrednem. Így ma már nem lehet élni.

Persze az egésznek azért van egy másik vetülete is...Mert a kérdés továbbra is ugyanaz, mint ami felmerült kint is: ki az én (fele)barátom? Kinek és meddig kell segítenem? Ki iránt kell felelősséget éreznem? És most, hogy átvertek, meg kell(ene) változnom, meg kellene változtatnom a hozzáállásom a többi emberhez? Legyek vad, kemény, szigorú, követelő? Vagy ismételgessem kedvenc prédikációm mondatát: szeresd akkor is, amikor nem érdemli meg, akkor van rá a legnagyobb szüksége?

Vagy legyek olyan az emberekkel, mint a kókuszdió: kívül kőkemény, belül édes és lágy? Ez tűnik persze a legjobb megoldásnak...De lesz-e, aki veszi a bátorságot, hogy próbálkozzon megtörni a kemény héjat? Félek attól, hogy elveszítek embereket...Félek, hogy elveszítem azt az embert így, aki talán rámtalálna...

Ma alig küzdünk...alig harcolunk a másikért... Vagy csak megválogatjuk a harcainkat? Ma már megválogatjuk azt, akiért küzdünk? Vagy az egész csak önámítás, és csak magunkat kábítjuk avval, hogy megválogatjuk a harcainkat, miközben rettegünk belefogni és várni, várni, várni arra, hogy felbukkanjon, hogy együtt ebédeljünk, akár csak egy kis időre is?

Sok sérelem ért az elmúlt 9 évben, mióta öntudatos melegként élek, sok sebet kaptam a szerelemben. Nehezen bízom már meg abban, aki felém jön érdeklődéssel. Ha nyitott lennék, akkor az lenne a baj, hogy túl nyitott vagyok, értem nem kell megküzdeni, és megint egy újabb csalódás érne...Ha kívül decens úriembernek mutatkoznék, félek, hogy azon kapnám magam: ülök a falaim mögött és magamban szurkolok, hogy ne adja fel...

Az egészben az a pozitív, hogy ma megtapasztalhattam, hogy szerencsére barátaim vannak...És egészen elképesztő, hogy mennyire lehet rájuk számítani, hogy mennyire szeretnek...

Így hát mindig is szegény voltam, úgy tűnik az is maradok még egy darabig.

De legalább megtudtam, hogy jó úton járok.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Tökös legény leszek és vállalom tetteim következményeit.

Remélem még nem túl késő...Így is sírnom kell...