Sokan irtak, vagy jeleztek, hogy nagyon pesszimista voltam az utobbi posztjaimban. Hogy belefasultam, hogy el vagyok keseredve.

Nos, ez igaz. Nyilvan, ma is jobb lett volna valakivel kocsikazni es setalni egy nagyot, de nem ez tortent...

Viszont, nem lenne Ocean Drive ezen blog cime, es en sem lennek az aki, hogy ha minden remenytelenseg ellenere ne latnek vagy mutatnek valami remenyt. Neha nehez meglatni, kulonosen, ha sajat magamnak kell megmutatnom.

Ez mindig a legnehezebb...szerintem nem kell magyaraznom miert...

Tehat kedves Mindenki, kedves Sajat Magam, ime itt egy kis tortenet...

------

Egy hajótörés egyedüli túlélője egy kis lakatlan szigetre sodródott. Lázasan imádkozott, hogy Isten mentse meg, és mindennap a látóhatárt kémlelte, de semmit sem látott. Végül kimerültsége ellenére sikerült uszadékfából egy kis kunyhót építenie, ami megvédte az időjárástól, és ahol tárolhatta kevéske holmiját.

Egyik nap azonban, amikor élelemkereséséből visszatért, lángokban találta kis kunyhóját, a füstje felszállt az ég felé. Bekövetkezett a legrosszabb: mindenét elveszítette. Bánat és harag öntötte el a szívét: "Isten, hogy tehetted ezt velem?" - kiáltott fel.

Másnap korán reggel azonban egy hajó hangjára ébredt, amely a sziget fele közeledett. Azért jött, hogy megmentse őt.

"Honnan tudták, hogy itt vagyok?"- kérdezte az elcsigázott ember megmentőjétől.

"Láttuk az Ön füstjelét"- feleltek.