Altató
Nézd elsötétült már az ég
csak a hold a hold ragyog
mint uzsonnára friss lepény
a nap gyorsan elfogyott
siess hát várnak új színek
csukott szemed mögött
és új ütemre ver szíved
a gond elköltözött
az álom csak egy telt mosoly
mint tejbeméz világít
s megfesti mind a szívgomoly
puha plüssbabáit
siess hát ébren ne maradj
az éjben egyedül
álmodj egy aranymadarat
mely fölötted repül
s most egy titokzatos úrnak
régi szeszélye miatt
a lámpák sorra kigyúlnak
a tiszta ég alatt
világítson az álmod is
maradjon álom életünk
s ne tudjuk hogy minden hamis
amíg fel nem ébredünk
(Babiczky Tibor: Levegővétel című verseskötetéből)
