Sokan megkérdezték már, hogy miért lettem lelkész...

Egyszer majd leírom, de talán az egész blog erről is szól. Megláttam a kinti egyházam (ahova majd megyek) reklámfilmjét. Csak fél perc, érdemes megnézni, szerintem baromi jó:

https://www.youtube.com/watch?v=YXn1HnqpxpE

Ha van, amiért lelkész lettem, ebben a kis filmben is benne van...

És tényleg így van: Isten minden embert elfogad...

A mai nap kérdése így hangzott számomra: akkor mi miért nem fogadjuk el magunkat? Mi a nehéz ebben? Miért nem sikerül sokszor?

Végighallgattam Tibor beszélgetését egy lánnyal. Nem olyan rég randiztak. Kiderült, a lány még nem szakított az előző pasijával, bár már hónapok óta nem beszéltek egymással. A lány még várja, hátha egyszer... Ennek ellenére egy internetes társkereső honlapra már feltette magát. Hosszú beszélgetéseik alatt a lány szinte csak magáról beszélt, alig kérdezett vissza...Ma is ez történt. Aztán a beszélgetés végén kinyögte, hogy most bocsi, de igazából ő nem vágyik senkire... Akkor talán a lelke mélyén arra vár, hogy a volt pasija belép az ajtón egy szál rózsával és csak annyit mond, hogy: "Matild, mégis te vagy az Igazi!" Erre vár?

Eszembe jutott két történet. Mindkettő Anthony de Mello története.

- Hogyan lehetnék szabad?

- Találd ki, hogy ki kötözött meg- felelte tanítványának Mestere.

Egy hét múlva visszajött a tanítvány és így szólt:

- De senkisem kötözött meg engem.

- Akkor miért akarsz felszabadulni?

------

Jogos kérdés. Nem magunknak csináljuk a kérdéseket valójában legtöbbször? Nem én magam vagyok önmagam legnagyobb ellensége, mikor ragaszkodom a kudarcaimhoz, problémáimhoz, megkötözöttségeimhez? Miért élek másként, mint ahogy élhetnék? Sosem fogom megérezni a grillcsirke ízét, ha mindig zsíros kenyeret eszem...

Emlékszem egyszer egy vendégelőadó tartott valamilyen előadást a teológián. Be akartam nála vágódni. És a második előadása előtt, mikor alkalom volt kérdéseket feltenni, feltettem neki egy kérdést. Emlékszem nagyon mérges lett és azt mondta: "Én a maga helyében szégyellném magam, ezután a kérdés után. S tudja miért? Mert maga lusta, és tudatlan. Ha érdekelte volna a kérdés igazából, már utánanézett volna, és azt kérdezi meg, amit nem ért belőle. De maga tőlem várja az egész választ. Maga idejött készületlenül. Szégyellje magát!"

S nem így vagyok még mindig én is sokszor? Várom a válaszokat...És csak kérdezek. Aztán ki tudja, a válaszok ha nagyon akarnak majd elérnek...Ha meg nem hát nem. Végülis tök jó a tudatlanságomra hivatkozni. És tök kényelmes a "Tessék engem megmenteni!" táblát lengetve élni...

----

A Mester gyakran hangsúlyozta, hogy az életben nem az a döntő, hogy valaki MIT cselekszik, hanem, hogy mit ENGED megtörténni. Egy történetet mesélt el:

Volt egyszer egy egylábú sárkány, aki így szólt a százlábúhoz:

"- Hogy tudod elrendezni a lábaidat? Nekem evvel az eggyel is elég sok bajom van."

"- Az igazat megvallva- mondta a százlábú-, egyáltalán nem rendezgetem őket."