Az egész utazás Londonba olyan volt, mint a Gyros-kuckó vagy a Go-Go Hami Újpalotán.

Gyors, kicsit kényelmetlen, és egy tanulsággal kétségtelenül gazdagitó: celebnek kell lenni.

Hajnali 4-kor jött értem a minibusz, felkapott és a hatalmas hóviharban már szinte repültünk is...Épp csak a fejemből sikerült kilátnom, máris a kapuk előtt voltam, pár csodálatos srác társaságában, akik látható elszántsággal és egy reggeli szemezés teljes kizárásával próbáltak előrejutni.

Ekkor érkezett meg Kokó. Akitől persze mindenki beájult, de előtte rendesen felébredt (hajnali fél 6 volt). S innentől kezdve megváltozott mindenki, kivéve a külföldiek, akiknek fogalmuk sem volt ki ez a beképzelt pojáca.

Sajnos, nekünk magyaroknak nem sikerült elérnünk a boldog tudatlanság ezen mélységeit... Változtak az arcok...És Kokó előlépett alfa-himmé. Azaz celebbé...Akinek mindent szabad. És ahogy kitűnt a viselkedéséből, nem is nagyon fordult meg a fejében, hogy létezhetne átlagemberként is. Nem, ő már RTL-es celeb.

Persze van mire vernie magát, ketségtelen, de talán ilyenkor vigyázhatna arra még inkább, hogy mennyire fölényes és mit vár el másoktól...

Furcsa dolog ez a celebség...Rendesen megvisel(het)i az embert:)))