Ezt a szabad idézetet, ha jól emlékezem rá, Magányos Életem Füves Kertecskéjének olvastam fel a buszon...Kundera, a Lét elviselhetetlen könnyűsége című művének végén található...

Igen, ma is találkoztunk...Csodálatos volt az arca, és hogy felderült, mikor meglátott...Mosolygott, mosolygott, közben beszélgettünk és mentünk fel a Gellért hegyre...

Mivel pár-és családterápiával foglalkozó vagyok (abból a fajtából, aki bevallja, hogy más életét jobban átlátja, míg a sajátjában majdnem ugyanolyan hülye, mint bárki más), eszembe jutott, hogy még külföldi ösztöndíjam alatt egy kiképzőm egy nagyon érdekes előadást tartott.

Azt mondta, hogy több évtizedes tréneri pályafutása alatt rájött, hogy a szerelem érzése nem csak egyetemes, hanem alapvetően 4 mondatba bele is sűríthető.

1. "Tudom, hogy most találkoztunk először, de valahogy úgy érzem, mintha már ismernélek."

2."Tudom, még csak párszor találkoztunk, de már nem is emlékszem arra az időre, amikor nem ismertelek..."

3."Amióta veled vagyok, teljesen megváltozott az életem, többé már nem érzem magam egyedül: teljes egésznek érzem magam."

4. "Annyira szeretlek, hogy nem tudok nélküled élni!"

Ma mind a négyet megéltem 3 óra édes beszélgetés alatt...Rég voltam ilyen boldog, és ennyire rég adtam már magam...Átkaroltam, csókot adtam a fejére, arcára, a hideg fülére...Istenem, olyan vékony...A gerince, a vállai annyira csontosak...

Azt hiszem, van még egy ötödik mondat is: "Úgy félek, hogy elrontom...és nem szeretném elrontani..." Fontos nekem ez a fiú...És kezdenek előjönni a különbségek is...

Istenem, úgy vagyok szerelmes, hogy nem is ismerem...

„Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc. Habár a skicc sem pontos kifejezés, mert a skicc mindig valaminek a felvázolása, előkészület a képhez, míg az életként értelmezett skicc semmire sem jó, vázlat kép nélkül.”

 Nos ez a baj...

Talán nem is baj...

Így is, úgy is, "ha egyetlen óra lenne az élet, az utolsó percét benned tölteném..." (Ákos)