Memoár

utaztam gyalog egykoron

nem várt rám barát, rokon,

mezítláb éles köveken,

lépdeltem férfitesteken.

hajózom végtelen vízen,

magammal csak magamat viszem,

tengeren fénylő fároszok,

utamat jelzik falloszok.

majd szárnyam nő egy szép napon,

mit elkövettem, itthagyom,

várnak rám mennyei karok

s a szőrös lábú angyalok.

(A vers Kiss Judit Ágnes Nincs új üzenet c. kötetéből való.)