L. hívogat. Számon tart. Nem szégyelli megfogni a kezem a moziban.

L. mindazt megtestesíti, akire sosem vágytam.

Nem akarta megmondani, hogy mi a neve. Azt mondta Blek Dájmond. És kész. Ő Blek Dájmond. Aki nem tudná, fekete gyémántot jelent. (A Jókai-regényről fogalma sincsen.)

Szemeztünk, aztán mikor megtudta, hogy hol dolgozom, mindjárt előadta ötletét: női ruha kölcsönzőt akar nyitni olyan férfiak számára, akik imádnak női ruhákban járkálni és szexelni otthon...(Sok ilyet láttam már, de most az egész annyira banálisan hangzott, hogy még ma is mosolygok rajta...Azóta az utcán, metrón, boltban szembejövő férfiakat próbálom elképzelni női ruhában...Nagyon ciki rázkódni a röhögéstől, hogy senki sem tudja min nevetsz...Na, depressziós sem leszek soha többé...) 

Odaadtam neki elmenetelkor a névjegyemet. Nem tudom miért. Még Agnus Deit a buszig sem tudtam elkísérni, máris felhívott...Hogy miért mentem el, miért hagytam a "hölgyeket" csak igy parlagon...Már akkor tudtam, hogy hiba volt.

L. irogatott, hivogatott. Én pedig meghívtam moziba egy olyan filmre, amire úgysem jött volna el senki. Nem volt mit kockáztatni. Természetesen a mozi előterében egy alacsony, kövér, nagyhasú, kisfarkú hülye kiabált a csajával, aki persze kővé meredve próbált túlélni. Én közben próbáltam megtudni valamit az eddigi életéről. Kiderült, hogy valahol Marosvásárhely körül született, volt minden, valami városházi program keretében elvégzett valamilyen szakács képzést, aztán járt-kelt a világban. Franciaországban, ahol román favágóknak fordított, Rómában is élt a keresztanyjánál, akivel összeveszett, aztán eljött onnan, de valahol táncolt is és főzött...Egyszóval az erdélyi melegekről kialakult összes sztereotípiát hozta, amitől mindig is menekültem. Isten őrizzen a zűrös emberektől...

Aztán leültünk a helyünkre, automatikusan megfogta a kezem, és le sem szarta, hogy ki lát minket. A pesti prüdériára jellemző, hogy persze senki sem mert beszólni semmit. A film elkezdődött, ő is elkezdett félni, átkarolta a karom, a vállamba fúrta a fejét egy izgalmasabb jelenetnél...Eljöttünk...Butaságokat beszélt végig.

Elmondta, hogy üzletvezető valahol a Hegyvidéken, meg valami meleg párral él együtt...és megkérdezte, hogy nálam aludhat-e...Most már mindegy, aludjon...

L. örült. Tetszett neki a lakásom, a pénzt gyorsan eldugtam, míg a Wc-re ment, különösen a könyveimet...Odabújt hozzám.

Nálam természetesen beindult a "jajdeelvagyokhanyagolva"-program, hagytam, hogy szeressen...de mielőtt bármi komolyabbra is fordulhatott volna, mint egy szar amerikai filmben, megszólt a telefonja. Nem szólt bele, vagy talán valamit hadart...Bejelentette, hogy az a baráti meleg pár, akiknél lakik széttörte a dvd-lejátszóját, ami már a következő mondatban tévé lett, majd kiderült, hogy a ruháit is ellopták...haza kell mennie...

Lefürdött. Meztelenül akartam látni, kíméletlenül végigsimogatni, végigszántani az ujjaimmal, azt akartam, hogy a hátával a mellemre dőljön...és addig adni neki, míg össze nem rogyik...hogy velem ne játsszon...

Mikor beálltam én is a zuhany alá, játszi könnyedséggel mosolyogni kezdett, majd arról kezdett el mesélni ismét megint nagyon zavarosan, hogy az a meleg pár, akinél lakik, tulajdonképpen pedofil...Látta a képeket a gépükön, de ő nem tud az egészről semmit, nem is akar...Ez már annyira abszurd volt, hogy azt kivántam hogy most azonnal menjen el...

Elment. Újra hivogatott, irogatott, bocsánatot kért mindenért...

Aztán láttam megint a bárban kifestve, más férfiakkal hetyegve, a lehető legvisszataszítóbb módon vonaglani, majd sírva összetörni, hogy nem szeretem.

"Mindegy neki, hogy ki kúrja meg..."- mondta a bárból valaki...

...Csak foglalkozzanak vele...Fejeztem be a mondatot.

L. hinni akart bennem, bennünk, ebben az egészben, ami nem alakult ki...

Olyan volt, mint ma az a nálam idősebb cigányfiú, aki várva, hogy Józsi beengedjen az emeletes háza kapuján azt mondta: "Bácsi kérem, beengedne, hogy átnézzem a kukákat?"