Ezt mondta ma, mikor arra kértem, hogy legalább kicsit bíztasson. Nem kell ígérnie semmit, csak mondja azt, hogy jó úton haladok/haladunk. Hát kimondta...Én meg megnyugodtam...

Ugyanis utánanéztem és kiderült, hogy ő egy kanadai néni, anyuka, két gyerekkel Torontó mellől, aki -valamilyen oknál fogva sámánkodni kezdett- és egy halom könyvet írt, és egy helyi médiasztár, azaz afféle megmondóember, mint nálunk Csernus vagy Popper vagy Müller Péter, vagy Feldmár. http://www.oriahmountaindreamer.com/person.html

Szóval a versnek semmi köze az indiánokhoz. A nőci csak felvette az Oriah Hegyi Álmodó nevet...Ja, és neki sincs köze az indiánokhoz. Két kattintással egy újabb városi legenda lepleződött le...

Nem vagyok az ilyesmitől, és efféle megmondóemberektől elájulva. Utálom azt, aki mindig tudja a "tutit" és az arcomba vágja. Terapeutaként nekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy az embereknek nem válaszokra van szükségük (avval tele a padlás), hanem jó kérdésekre...De elkanyarodtam.

A lényeg, a fentiektől eltekintve, hogy a néninek van egy jó verse. Gondolom sokan ismeritek. Ha nem, hát majd most.

"Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."