Rég volt ilyen rossz napom.

Napok óta készülődött. Hajnalban negyed 7kor felrobbant magától a konyhámban egy pezsgős palack. Félálomban azt sem tudtam mit csináljak, olyan mély álmomból ébresztett fel a robbanás. Napok óta rosszul alszom, álmatlan vagyok.

Tudom a fogyasztó gyógyszer miatt van ez is.

Elmentem ma a pénzemért a főnökömhöz, aki a párjával együtt (mindkettőnek dolgozom) lecseszett. Hogy nem vagyok kreatív, hogy nem vagyok elkötelezett, nem vagyok lelkes a közös dolgaink iránt. Így a karácsony körüli pénzemet nem fizették ki. Hatvan ezer minusz. Pedig már meg volt a helye.

Borzalmasan éreztem magam. Teljesen hülyének néztek. Megkérdezték a véleményem, hiszen tartanak tőlem, de a kérdésükre maguk válaszoltak. A válaszom abszolút nem érdekelte őket. Megalázva jöttem le. Nem tudom miért, de mintha az eddigi életem során az összes főnököm le akart volna engem győzni. Meg akarta volna mutatni, hogy én gyengébb, sebezhetőbb és bénább vagyok nála. Folyamatosan ismételték magukat, mintha magukat akarták volna meggyőzni arról, hogy igazuk van. Ültem csendesen. Nem szóltam semmit, mégis csatáztak velem.

Aztán egyikük, mikor a társasházukról és az abban uralkodó állapotokról volt szó, csak azt tudta hajtogatni dühösen, hogy: "Én nem vagyok hajlandó leereszkedni ezekhez, akik mindenféle 25 meg 30 négyzetméteres kis lukakból jönnek elő, mikor nekünk 200 négyzetméteres penthouse-unk van! Ezek nem a mi szinvonalunk és tudomásul kell vennünk, hogy mások az igényeink és az érdekeink!" 

Mikor Agnusdeinek mindezt elmeséltem, és ehhez a ponthoz jutottam, nagyon kevés kellett, hogy ne sírjam el magam. Érzékeny lettem az utóbbi időben, és ezt nem tartom rossz dolognak.

Felfordult a gyomrom, ahogy megismételtem, ezeket a szavakat egyáltalán kiejtettem a számon. Megrémültem én is, mennyi félelem, mennyi gyűlölet és mennyi gonoszság van ezekben a mondatokban... És magam előtt is látom, ennek a kiabáló embernek a szenvedéseit...az élettől való rettegését.

"És tényleg, már 10 éve nem voltál boldog?"- kérdezi a gyógyszerfüggő, prosti kamasz fiú az apját egyik kedvenc filmemben az Élet háza c. filmben. "Fiam, azt látom, hogy boldogtalan vagy, boldogtalan anyádnál, itt, mikor egyedül vagy, látom mikor alszol, fenn vagy, látom a szemeidben, a szavaidban... a reakcióid... alig élsz, fiam!"- mondja sírva az apa a fiának ugyanebben a filmben később egy veszekedés alkalmával (Nem pontos, saját fordítás:www.youtube.com/watch ).

Ez a két mondat volt bennem, ahogy eljöttem, és még most is, ahogy végiggondolom megint az egészet. 

Mert ez nem a kurva pénzről szól már... Hanem erről az emberről. És a túléléséről. És persze arról, hogy az én felelősségem iránta mi is. Mire is hatalmaz fel. 

Szeretnék tisztán és őszintén belenézni a tükörbe...

Persze megint előjött az én életem elbaszottsága, hogy én mire is vagyok jó...Vagy egyáltalán jó vagyok-e valamire. Agnusdei mondta, hogy ő attól fél, hogy innen is kirúgnak, ahogy eddig az összes munkahelyemről. Szerintem nem fognak, még nem. Ahhoz túlságosan is jónak tartanak, és tartanak is tőlem...És én sem fogok azonnal kilépni, mert azért kényelmes munkahely. Mindenesetre a kétely magammal kapcsolatban továbbra is fennáll.

Viszont baj még nincs, de közeledik, hogy ha nem figyelek, mert az eddigi pénzeimből sajnos nem tudok megélni.

Így nagyon komoly változtatásokra kell felkészülnöm és végre is kell őket hajtanom.

1. Korábban kell lefeküdnöm. Luxus a hajnali 5- fél6-os lefekvés. Hajnali 1, max. 2-kor már ágyban kell lennem és fárasztanom magam az ágybani olvasással. Erre külön könyvlistát kell készítenem, amely rövid fejezetekből állnak, vagy rövid történetekből.

2. Az internetezést és a gép előtt való ücsörgést, barátokkal, ismerősökkel való végtelen irogatást be kell szüntetnem, vagy legalábbis minimálisra szorítanom. Ha valaki akar valamit, találkozzon velem. Híradó, esetleg az Este és a Ma Reggel és a Szólás szabadásága engem érdeklő témái, Index, Hirszerző. Facebook is minimálisra szorítva. Játék betiltva, vagy csak nagyon ritkán.

3. Érzelmileg is fókuszáltabbnak kell lennem. Az utóbbi pár hét-hónap teljesen lemerített, különösebb eredmény nélkül. Kicsit furcsa lehettem, de mindenkinek, akiről azt gondoltam, hogy csak egy kicsit is gondol rám potenciális randiként megírtam, hogy köszönöm, de ne számítson rám. a casting véget ért, Dánielre akarok fókuszálni, aki azt hiszem megérdemli a figyelmem.

4. Szakmailag is össze kell kapnom magam. Sokkal többet kellene olvasnom, netezés helyett. A könyvem napok óta áll, pedig már csak az utolsó simítások hiányoznak belőle. Két cikk is vár megírásra, azokat a könyvem után vagy közben meg kell írnom, és a következő könyvem előkészületeit is meg kell tennem. Rengeteget kellene írnom...Nem is beszélve még a pénzkereseti újságírásról.

5. Testileg is meg kell változnom. Szerintem Dani is örülne neki, ha még ellenállhatatlanabb lennék...Egyszerűen szégyen, hogy mióta hazajöttem nem sportoltam, csak mímeltem. Nincs mese, el kell mennem a konditerembe! Van is itt egy non-stop terem. Futás közben hangoskönyveket fogok hallgatni. 

6. Költéseimet a minimálisra kell szorítanom. A mozit vagy elfelejtem, vagy csakis akciós napokon megyek. Napi Népszabadságom marad, havi egy havilapom marad (Teszt+ magazin), ezresekért ebédelések, vacsorázások törökben, kínaiban, Mekiben, Burger Kingben, emitt-amott, teázgatások teaházakban ezresekért befejezve. Újra főzni fogok több napra előre. Esetleg kifli-vaj kombináció. Ruháimra vigyázom, újakat most nem tudok venni. Mobiltelefonálást is a minimálisra kell szorítanom. Még Agatha Christie életét és Lee-nek megrendelt könyvet, valamint a Méhek titkos élete c. DVD-t még kifizetem, aztán erősen rácsapok a kezemre, ha könyvet vagy DVD-t akarok venni. Édességek, nagy Tescozások véget érnek...Próbálok az akciókra figyelni.

7. Újabb munkákat kell találnom. Fel kell hívnom Évát, hogy beszéljünk a munkáról, mert még mindig nem jöttem rendbe anyagilag. Végig kell hajtanom a könyvemet, hogy eladhassam egy kiadónak, mielőbb.

8. Ha mindez sikerül, akkor be lesz szigetelve a lakásom, jöhet Rita takarítani hetente egyszer, mehetek pedikűröshöz egyszer egy hónapban, és előbb-utóbb belefoghatok a fürdőm felújításába, és talán a nappali felcsiszolásába.És minden számlám valahogy ki lesz fizetve. 

És talán boldogabb is leszek... S ha boldogabb leszek, mint ma, talán jobb napjaim is lesznek. Olyanok, amilyenek voltak, mikor hazajöttem.