Tükör előtt

már nem hiányzol.Tornacipőd nyomát

a hó befújta bennem, a hangod is

     zörejjé torzult, ócska magnó

     játsza le mindig a régi számot:

"Tartson halálig! Én soha nem fogom"

- így szól a refrén- "önt elereszteni!"

A versszakokról nem beszélek,

"végzetem, angyalom" és hasonlók,

mikből kitelt pár lírai szösszenet,

bakfisnak emlékkönyvbe való sorok.

De hogy nekik bedőltem én is

ennyi idősen, az egy kicsit gáz.

Leszek harmincas, negyvenes is talán,

mint kiskamasznak, egy hülye szó elég,

hogy lépre csaljon. Hidd el, édes,

itt ülök és röhögök magunkon.

(A vers kedvenc költőnőm, Kiss Judit Ágnes legutóbbi Nincs új üzenet c. verseskötetéből való.)