Treen az előző bejegyzéshez azt kommentárt fűzte, hogy úgy tűnik, ez egy igazi randi-blog.

Azonban mielőtt elmerülnénk abban a hitben, hogy ez tényleg egy randi-blog, egy kevésbé örömteli bejelentésem van. Álmaim szakácsa a következő üzenettel örvendeztetett meg: ...sokat gondolkodtam rajtad. Csütörtökön azért nem engedtem meg, hogy megcsókolj, mert nem akartalak becsapni vele se téged, se magamat. Nagyon kedves és aranyos srác vagy. De nem érzem azt a vonzalmat vagy szikrát, amire szükségem lenne a komolyabb kapcsolathoz. Remélem nem haragszol emiatt..."

Úgyhogy ennyit a nagy ötleteimről és a tippjeimről, és a randi-blogról...

Nem tudom, hogy ki milyen szikrára vagy vonzalomra vágyik a lelke mélyén. Nem lehet, hogy ez is csak egy "szöveg"? Nem úgy lehet, hogy a tudatalattink jelzi, hogy szimpatikus a másik vagy sem? Amennyiben szimpatikus az illető, nem pipáljuk ki az elvárásainkat?

Milyen szikrára várhatunk akkor, mikor a másikat nem is ismerjük?

Aki külsőleg tetszik, avval leállunk dumálni. Aztán eldől teszt-kérdéseink feltétele után, hogy számításba jöhet-e hosszabb távon vagy sem. Cserepes virág vagy nyalóka. Ez itt a kérdés. Ha hazavisszük és öntözgetjük, akkor megmarad vagy inkább csak egyszer elnyaljuk, megállapítjuk, hogy finom volt, és a pálcikát eldobva továbbmegyünk?

Vagy nem ilyen egyszerű és logikus az egész?

Nem az történik, ami velem már sokszor, hogy utólag rájövök arra, hogy a magányosságom miatt vetítettem bele a srácba mindenfélét? Mert szép a logika, csak hát emberek vagyunk, és objektíven nézni a másikat elég nehéz.

Most, hogy megint el kezdtem böngészni az adatlapokat, sokan azt írják a "magamról" rovatba, hogy: "'tök mindegy ki vagyok, úgyis a külső számít...". Falra tudnék mászni az ilyen szövegektől...

De nincs igazuk? Ha valaki tetszik, és "bejön" megbocsátunk neki mindent, ha pedig nem, lehet akkora főnyeremény, mint jómagam, akkor sem kell a kutyának se...

Csütörtökön elmondtam neki, hogy nekem azért jó vele lennem, mert mindig bíztat és ez nekem tök fontos...Meg, hogy az tetszik benne, hogy keményen tud dolgozni, hogy szegénységből jött, de ki akar ebből törni, az ambíció, az előrejutás, és ebben én szívesen támogatom. Valahogy jó volt elgondolni azt, hogy egy csapatként jutunk majd előre...

És a vége mostanság ugyanaz: nem érzi ugyanazt a lelkesedést. Én pedig most már szinte szokás szerint hozzáteszem: legalább őszinte volt...

Sovány vigasz.

Na jó, idemásolom a hirdetésem-sosem lehet tudni. Ahogy ezt a kis hercegtől tudhatjuk:)

"Pedig a szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."
Paulo Coelho: Piedra folyó partján ültem és sírtam

"...barna hajú, kék szemű srác vagyok, egyetemi diplomával, egy kisebbedő pocakkal, stabil, önálló egzisztenciával, budapesti lakással, titkok nélkül... Egy olyan 27-38 közti művelt, intelligens srácot keresek,lehetőleg 180 centitől felfelé, akinek van legalább 4 értelmes, nyelvtanilag helyes, őszinte mondata saját magáról, stabil egzisztenciája, legalább halvány elképzelése magáról és jövőjéről, különösen múltjáról.
Nős, biszex, travi, mackós, vidéki, megjátszós, komplexusos, bármilyen függőségben szenvedő, negatív, depressziv világképű és lelkületű, már kapcsolatban lévő "holnap szakítok vele", valamint "meleg vagyok és szélsőjobboldali", illetve a "most külföldön élek, de jövő hónapban költözöm haza" srácok egy másik hirdetésre válaszoljanak... Köszönöm!"

Nem tudtam magam meghazudtolni: a kisebbedő pocak egy sunyi kábítás-patron:)))

Muhaha