Kérted, hogy írjak arról, hogy miért érdemes egyáltalán párkapcsolatban lenni.

Mert, hogy te nem hiszel benne. Hogy meg vagy egyedül is.

Elkezdtem gondolkodni, érveket felsorolni magamban, de végül mindig oda jutottam, valószínűleg még nem voltál szerelmes. Úgy igazán. Elveszetten. Menthetetlenül. Önmagadról megfeledkezve. Őrülten.

Furcsa beavatás-féle ez a szerelem. Mi akik beavatódtunk már egyszer életünkben, ott őrizzük magunkban beavatódásunk történetét. Az első alkalmat, mikor megittasultunk a szerelemmel, és a "visszaeséseinket", amikor újra tudtunk bízni és remélni.

Ha szerelmes vagy, akkor nincs miről beszélni, nincs miért érvelni arról, hogy miért érdemes párkapcsolatban lenni. Magad se tudod, hogy miért, de akarod. Vele akarsz lenni. Mert jó vele. Pont. Ennyi. Finito. Finish. Schluss.

Nem gondolom, hogy életünkben mindent meg kellene magyarázni, és nem azért mert úgy sem lehet. Hanem, mert felesleges.

Ideje a fejünk helyett néha a szívünkkel is gondolkozni.

Félelmetes, ismeretlen, kiszolgáltatottá is tehet... De tényleg egyszer élünk, nem?:)