A mai nap egy kicsit megint sok volt.Várom vissza azokat a napokat, amikor tényleg tudtam dolgozni a dolgaimon, tudtam írni, élni, lélegezni, gondolkodni. Ennek ma már csak emlékei vannak...Fáradtan, és elcsigázottan érek haza az üres lakásba, ahol maximum saját magamat…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
